A szó „whatever” leggyakoribb fordítása magyarul „bármi”. A „whatever” kifejezést a következő formákban is használhatjuk:
- Bármi - Ez a legelterjedtebb fordítása, és szinte minden helyzetben használható, ahol az angolban a „whatever” kifejezést használnánk.
- Akármi - Ez hasonló a „bármi”-hoz, de néha egy kicsit eltérő hangsúlyt adhat, amikor a választás szabadságáról van szó.
- Mindegy - Ezt a kifejezést akkor használjuk, amikor valami iránt közömbösek vagyunk, hasonlóan ahhoz, ahogyan az angolban a „whatever” kifejezést használjuk, hogy jelezzük, hogy nem számít a választás.
A „whatever” használata a mindennapi angolban sokárnyalatú. Alapvetően az „bármi” jelentésen kívül, a „whatever” kifejezés gyakran a közömbösség vagy a nemtörődömség kifejezésére szolgál. Például:
- “You can choose whatever you like.” (Bármit választhatsz.) — Ez azt jelenti, hogy bármi, amit választasz, rendben van.
- “I don't care, whatever you decide.” (Nem érdekel, bármit is döntesz.) — Itt kifejezi, hogy a döntés nem fontos számára.
A „whatever” informális kifejezés, ezért legjobban baráti vagy hétköznapi beszélgetésekben használható. Formális helyzetekben vagy írásban nem javasolt a használata, mivel a közvetlensége miatt nem mindig illik egy komolyabb beszélgetésbe.
Közismert kifejezések, amelyek tartalmazzák a „whatever” szót, például:
- “Whatever you say.” (Amit mondasz, úgy legyen.) — Ezzel azt fejezzük ki, hogy elfogadjuk a másik véleményét.
- “Yeah, whatever.” (Igen, mindegy.) — Ezzel gyakran kifejezzük, hogy nem igazán érdekel minket a téma.
Gyakori hiba, hogy a tanulók a „whatever” szót túl gyakran használják, ami miatt a mondandójuk elveszítheti a súlyát. Érdemes mértékkel bánni vele, hogy ne tűnjön közömbösnek minden helyzetben.
A „whatever” szónak néhány szinonimája van, mint például „any” vagy „whichever”, de a „bármi” a legközvetlenebb megfelelése. Ellentéte lehet a „szigorúbb” vagy „specifikus” kifejezések, például „csak egy” vagy „kizárólag”.
A „whatever” kiejtése a következőképpen történik: [wətˈɛvər]. Az angol nyelvben a hangsúly a második szótagra esik, és fontos, hogy a kiejtés sima legyen, különösen a beszéd folyamatossága érdekében.
Nyelvtani szempontból a „whatever” használható főnévként és határozószóként is. Eredetileg a „what” és a „ever” szavak összevonásával jött létre, és egyfajta univerzális kifejezést teremtett, amely a választás szabadságát és a közömbösséget egyaránt magában foglalja.
