A német nagyrészt úgy hangzik, ahogy írjuk, de néhány betű mást jelent, mint a magyarban. Összefoglalod az eddigi olvasási szabályokat, és megtanulod betűzni a neved.
Hogyan olvasnád ki ezeket a szavakat magyar szokás szerint, és hogyan hangzanak németül? Hallgasd meg őket.
Magyar szokás szerint „zvei”, „vie” és „das haus” lenne, magyar s-sel. Németül a z „c”, az ei „aj”, a w „v”, az ie hosszú „í”, az s a szó végén „sz”: nagyjából „cvaj”, „ví”, „dasz hausz”.
A központi gondolat
| Betű | Így hangzik | Példa |
|---|---|---|
| ei | „aj” | zwei, heiße |
| ie | hosszú „í” | wie, Sie |
| eu, äu | „oj” | heute, Deutsch |
| z | „c” | zwei, das Zimmer |
| s a szótag elején, magánhangzó előtt | általában „z” | Sie, sieben |
| s a szótag végén | „sz” | das Haus, ist |
| ß | „sz” | heiße, die Straße |
| sch | „s” | die Schule, Tschüss |
| st, sp szó vagy szórész elején | „st”, „sp”, ahogy magyarul olvasnád | die Straße, der Sport |
| w | „v” | wie, wohnen |
| v | többnyire „f” | vier, der Vater |
| ch e, i, ä, ö, ü és mássalhangzó után | lágy h-hang | ich, nicht |
| ch a, o, u, au után | erős h-hang, mint a magyar „doh” végén | das Buch, acht |
| ä | „e” | die Ärztin |
| h a magánhangzó után, ugyanabban a szótagban | nem ejted ki, a magánhangzó hosszú | wohnen, geht |
A betűk neve
A legtöbb német betű neve majdnem úgy hangzik, mint a magyar: A „á”, B „bé”, C „cé”, E „é”, G „gé”, R „er”, S „esz”. Ezekre figyelj:
| Betű | Neve |
|---|---|
| J | „jot” |
| V | „fau” |
| W | „vé” |
| Y | „üpszilon” |
| Z | „cet” |
| ß | „esz-cet” |
A recepción
Anna a nyelviskolában betűzi a nevét:
Ha valamit nem értesz, kérdezz vissza:
Hallgasd meg
Anna felhívja a nyelviskolát. A férfi, aki felveszi, betűzi a nevét:
Írd le a nevet, amelyet betűzve hallasz.
A W neve „vé”, a hangja „v”: a név Weber.
Hol lakik Anna a beszélgetés szerint?
Anna azt feleli: In München.
Melyik szóban hangzik a betű a magyar „v”-hez hasonlóan?
A w „v”-nek hangzik: wie. A vier és a Vater szóban a v „f”.
Melyik szóban hangzik az s „z”-nek?
A Sie elején az s magánhangzó előtt áll: „z”. A das és az ist szóban az s a szótag végén áll: „sz”.
A recepciós mondja a nevét, de nem érted. Kérd meg, hogy betűzze.
Magázódtok, ezért Können Sie…; a Wie schreibt man das? is udvarias, és ugyanerre kérdez.
Vidd magaddal
Ha egyetlen dolgot viszel el innen: a z „c”, az ei „aj”, az ie „í”, a w „v”, és a V neve betűzéskor „fau”.