The Time Machine

Az Időutazó elmagyarázza az időről alkotott elképzeléseit, és felajánlja vendégeinek, hogy bemutat nekik egy kísérletet.

Egy gépmodell eltűnik a vendégek szeme láttára, az Időutazó pedig megmutatja nekik a nagyobb gépét.

Az Időutazó sebesülten és kimerülten tér haza, majd mesélni kezd vendégeinek az utazásáról.

Az Időutazó a jövőbe száguld, és egy hatalmas fehér szobor közelében érkezik meg, ahol néhány apró emberrel találkozik.

A barátságos emberek virágokkal és gyümölccsel fogadják az Időutazót, de egyszerű gondolkodásuk meglepi őt.

Az Időutazó bejárja a gyönyörű tájat, és elméletet alkot arról, miért olyan gyengék az ott élő emberek.

Az Időgép eltűnik, és a nyomok a Fehér Szfinx alatti, zárt bronzajtókhoz vezetik az Időutazót.

Az Időutazó összebarátkozik Weenával, és rájön, hogy egy másik fajta ember is él a föld alatt.

Az Időutazó leereszkedik egy kútba, hogy tanulmányozza a morlockokat, és nehezen tud kiszabadulni sötét világukból.

Az Időutazó megérti, milyen veszély fenyegeti az Eloi népet, és Weenával útnak indul, hogy fegyvert és biztonságos menedéket találjon.

A romos zöld porcelánpalotában az Időutazó egy fémfegyvert, gyufát és tűzrakáshoz való anyagot talál.

Tűz terjed az erdőben, miközben az Időutazó a morlockokkal harcol és Weenát keresi.

Az Időutazó a nyitott bronzajtók mögött megtalálja a gépét, ám a morlockok csapdát állítottak neki.

Az Időutazó még sokkal messzebbre utazik a jövőbe, ahol óriási rákokat és egy vörös nap alatt dermedő, hideg világot lát.

Az Időutazó visszatér a laboratóriumába, és elmagyarázza, hogyan jutott el aznap este a vacsoraasztalhoz.

A vendégek kétségbe vonják a történetet, a mesélő pedig másnap visszatér, és tanúja lesz, ahogy az Időutazó újabb útra indul.

A narrátor azon tűnődik, hová tűnhetett a barátja, és vigaszt talál a jövőből visszahozott virágokban.