Angol rendszerben

Valószínűleg már sok angol mondatot megértesz, és számos helyzetben kommunikálni is tudsz. Lehet azonban, hogy a nyelvtudásod egy része filmekből, játékokból, munkából, utazásokból, zenékből vagy internetes tartalmakból „ragadt rád”.

Ez egyáltalán nem rossz alap. Sőt, az így megszerzett nyelvérzék nagyon értékes.

A probléma inkább az, hogy az ösztönös tudásban maradhatnak rejtett hézagok:

• egy mondat ismerősnek hangzik, de nem tudod, helyes-e;
• megérted, amit más mond, de magadtól nem tudnád ugyanúgy megfogalmazni;
• bizonyos hibákat olyan régóta használsz, hogy már természetesnek érzed őket;
• ismered a szavakat, de nem tudod, hogyan kapcsolódnak természetesen egymáshoz;
• olvasva felismered a szót, de hallás után nem;
• le tudod írni, de nem vagy biztos a kiejtésében.

Ennek a blokknak nem az a célja, hogy mindent elölről kezdjünk. Először megkeressük azt a rendszert, amely már most is ott van a tudásod mögött.

Az előző blokkban megismertük az angol mondat legfontosabb alkatrészeit. Most azt nézzük meg, hogyan állnak össze ezek ismétlődő mondatvázakká.

A cél nem az, hogy beszéd közben képleteket mondj magadban. A mondatvázak arra valók, hogy felismerd a visszatérő rendszert, és sok természetes példán keresztül használható mintákat építs.

Ebben a blokkban különösen fontos lesz három ige:

be – do – have

Mindhárom nagyon gyakori. Mindhárom lehet önálló jelentésű főige, de nyelvtani segédigeként is működhetnek. Ha ezt a kettősséget megérted, az angol kérdések, tagadások és igeidők jelentős része átláthatóbbá válik.

Ebben a blokkban azt nézzük meg, hogyan beszél az angol emberekről, dolgokról, mennyiségről és arról, hogy pontosan melyik dologra gondolunk.

Ez a terület azért fontos, mert sok hiba nem akadályozza meg teljesen a kommunikációt, mégis erősen idegenül hangzik.

I need information.

természetes, de:

I need an information. ❌

nem az.

Ugyanígy:

I bought a new laptop.

természetes, de:

I bought new laptop. ❌

általában hiányos.

A főnév körüli kis szavak megmutatják:

• egy vagy több dologról beszélünk;
• megszámlálható-e;
• új vagy már ismert információról van szó;
• pontosan melyik dologra gondolunk;
• valamennyi, sok, kevés vagy semennyi van belőle;
• valakihez tartozik-e.

Sok tanuló úgy találkozik az angol igeidőkkel, mint egy hosszú táblázattal. Ez könnyen azt az érzést kelti, mintha minden új igeidő egy külön szabályhalmaz lenne.

Valójában az angol rendszerének van egy központi logikája. Általában két kérdésre válaszol:

1. Mikor történik valami?
2. Hogyan nézünk rá?

Például:

I work from home.

I’m working from home this week.

Mindkét mondat jelen időhöz kapcsolódik, de az első rendszeres helyzetet ír le, a második pedig átmeneti állapotot.

A blokk célja nem minden igeidő összes kivételének bemagolása. Először azt a néhány alapvető nézőpontot tesszük rendbe, amelyekből a legtöbb hétköznapi mondat felépül.

Eddig főként azt rendeztük rendszerbe, hogyan épül fel az angol mondat, hogyan beszélünk dolgokról, mennyiségről és időről.

Most olyan szerkezetek következnek, amelyekkel finomabban tudjuk kifejezni:

• mit tudunk vagy nem tudunk megtenni;
• mi lehetséges;
• mit kell, kellene vagy nem szabad tenni;
• mit szeretnénk;
• mit választanánk egy elképzelt helyzetben;
• milyen feltételek mellett történne valami;
• hogyan kapcsoljuk össze a gondolatokat;
• hogyan fogalmazunk udvariasabban vagy személytelenebbül.

A cél továbbra sem az, hogy címkéket és táblázatokat magoljunk. A fontosabb szerkezeteket használható chunkokban és gyakori kommunikációs helyzetekben nézzük meg.