Sok nyelvtani magyarázat azért válik zavarossá, mert két különböző kérdést kever össze:
- Milyen típusú szó vagy kifejezés ez?
- Milyen feladatot lát el ebben a konkrét mondatban?
Az első kérdés a szóosztályokról szól, amelyeket hagyományosan szófajoknak nevezünk.
A második a mondatbeli funkciókról, szintaktikai funkciókról vagy grammatikai viszonyokról szól.
A két szint közötti különbség megértése a nyelvtan egyik leghasznosabb alapja — nemcsak angolul, hanem más nyelvekben is.
Két különböző kérdés: mi ez, és mit csinál?
Nézd meg a Daniel szót ezekben a mondatokban:
Daniel called Sarah.
Sarah called Daniel.
Sarah spoke to Daniel.
This is Daniel’s book.
A Daniel szó minden példában tulajdonnév. A szófaja nem változott.
A mondatbeli szerepe viszont megváltozott:
- az első mondatban Daniel az alany;
- a másodikban tárgy;
- a harmadikban egy elöljárós szerkezet része;
- a negyedikben birtokost fejez ki.
Innen jutunk el a központi különbséghez:
- a szófaj azt mondja meg, milyen típusú nyelvi elemről van szó;
- a mondatbeli funkció azt mondja meg, mit csinál ez az elem egy adott mondatban.
A kettő összefügg, de nem ugyanaz.
Egy főnév gyakran alanyként vagy tárgyként működik, de megjelenhet komplementumban, módosítóban vagy elöljárós szerkezetben is. Egy melléknév gyakran főnevet módosít, de a predikátum fontos része is lehet.
Hasonlítsd össze:
the tired student
The student is tired.
Mindkét mondatban a tired melléknév. Az elsőben a student főnevet módosítja. A másodikban az is igén keresztül jellemzi az alanyt.
1. Szófajok: milyen típusú elemről van szó?
A szófajok a szavakat nyelvtani viselkedésük alapján csoportosítják.
A jelentés segít, de önmagában nem elég. A nyelvészek ilyen kérdéseket is figyelembe vesznek:
- Milyen alakjai lehetnek a szónak?
- Hol jelenhet meg a mondatban?
- Milyen más szavak fordulhatnak elő vele együtt?
- Milyen szerkezeteket tud alkotni?
Például az angol főnevek gyakran állhatnak névelők után:
a book
the house
Sok főnév többes számot is képezhet:
book → books
house → houses
Az angol igék másként viselkednek. Gyakran változhatnak igeidő vagy egyeztetés szerint:
call → called
work → works
be → is, are, was, were
A hagyományos szófaj kifejezést ma is széles körben használjuk, különösen az oktatásban. A modern nyelvészetben gyakran a szóosztály vagy a lexikai kategória elnevezés az előnyben részesített.
A főbb szófajok
A pontos felosztás nyelvtani hagyományonként eltérhet, de a következő kategóriák különösen hasznosak nyelvtanulóként.
Főnevek
A főnevek jellemzően emberekre, állatokra, tárgyakra, helyekre, eseményekre, anyagokra vagy elvont fogalmakra utalnak.
Sarah, teacher, dog, city, water, meeting, freedom
A főnevek gyakran működhetnek alanyként vagy tárgyként:
Sarah opened the door.
Sarah opened the door.
De attól, hogy valami főnév, még nem lesz automatikusan alany vagy tárgy. Ez a mondattól függ.
Igék
Az igék jellemzően cselekvéseket, eseményeket, folyamatokat, állapotokat vagy kapcsolatokat fejeznek ki.
run, call, happen, change, know, exist, be
Az igék általában egy angol tagmondat nyelvtani központját alkotják:
Sarah called Daniel.
The weather changed.
Daniel knows the answer.
Ugyanakkor nem minden ige ír le szándékos cselekvést. Az olyan igék, mint a know, belong, exist és seem, inkább állapotokat vagy kapcsolatokat írnak le, nem cselekvéseket.
Melléknevek
A melléknevek jellemzően tulajdonságokat, minőségeket vagy besorolásokat fejeznek ki.
tall, interesting, difficult, wooden, international
Módosíthatnak főneveket:
an interesting book
Megjelenhetnek kapcsolóigék után is, például a be, seem vagy become után:
The book is interesting.
The task seems difficult.
Határozószók
A határozószók változatos kategóriát alkotnak. Kifejezhetnek időt, helyet, módot, fokozatot, gyakoriságot vagy a beszélő hozzáállását.
yesterday, here, slowly, very, often, probably
Példák:
Sarah arrived yesterday.
Daniel spoke slowly.
The answer is probably correct.
Nem minden -ly végű szó határozószó, és nem minden határozószó végződik -ly-re.
friendly — melléknév
fast — melléknév vagy határozószó
often — határozószó
Névmások
A névmások emberekre, dolgokra, csoportokra vagy gondolatokra utalnak anélkül, hogy újra megneveznénk őket.
I, you, she, he, it, we, they, someone, who, this
Hasonlítsd össze:
Sarah called Daniel.
She called him.
Az angol névmások különösen hasznosak, mert némelyikük alakja a nyelvtani szerepük szerint változik:
she called him
he called her
A she és a her közötti különbség segít jelezni, ki az alany és ki a tárgy.
Determinánsok
A determinánsok a főnévi szerkezetek elején jelennek meg, és segítenek pontosítani, melyik személyre vagy dologra gondolunk, hány van belőlük, vagy kihez tartoznak.
a, the, this, those, my, every, some, three
Példák:
the book
my phone
those students
three questions
A hagyományos iskolai nyelvtanok ezek közül néhány szót néha a melléknevekhez vagy a névmásokhoz sorolnak. A modern angol nyelvtanok gyakran külön kategóriaként kezelik a determinánsokat, mert másként viselkednek, mint a hétköznapi melléknevek.
Elöljárószók
Az elöljárószók helyet, időt, irányt, okot, eszközt, kíséretet és sok más viszonyt fejezhetnek ki.
in, on, at, with, from, to, because of, under
Példák:
in the room
after lunch
with Daniel
because of the weather
Az elöljárószó általában elöljárós szerkezetet vezet be:
Sarah spoke to Daniel.
They met after work.
Kötőszók
A kötőszók szavakat, szerkezeteket vagy tagmondatokat kapcsolnak össze.
and, but, or, because, although, if
Példák:
Sarah and Daniel
tired but happy
We stayed inside because it was raining.
Segédigék
A segédigék kérdések, tagadások, igeidők, aspektus, igenem és modalitás kifejezésében segítenek.
be, have, do, can, may, must, will
Példák:
Sarah is working.
Daniel has finished.
Did Sarah call?
You must leave.
Az olyan szavak, mint a be, have és do, működhetnek segédigeként vagy főigeként is:
Sarah has finished. — segédige
Sarah has a car. — főige
Partikulák és más nyelvtani szavak
Az angolban vannak olyan kis szavak is, amelyek viselkedése nem mindig illik szépen a hagyományos kategóriákba.
Ilyenek például a partikulák az angol phrasal verbökben:
turn off
give up
look after
Ugyanaz az alak különböző használatokban különböző kategóriákhoz tartozhat:
She walked up the hill. — elöljárószó
She stood up. — partikula vagy határozószó, az elemzéstől függően
Ez az egyik oka annak, hogy a nyelvtani kategóriák nem mindig olyan egyszerűek, mint az iskolai listák sugallják.
Indulatszók és válaszszavak
Az indulatszók reakciókat, érzelmeket, köszönéseket vagy társalgási válaszokat fejezhetnek ki.
oh, wow, ouch, hello, yes, no
Önmagukban is teljes megnyilatkozást alkothatnak:
Wow!
Yes.
Hello!
Gyakran csak lazán kapcsolódnak a környező mondat nyelvtani szerkezetéhez.
2. Mondatbeli funkciók: milyen feladatot lát el az elem?
A mondatbeli funkció azt írja le, hogyan viszonyul egy szó, szerkezet vagy tagmondat a mondat többi részéhez.
Fontos, hogy a mondatbeli funkciókat általában nemcsak egyes szavak, hanem teljes szerkezetek is betölthetik.
Ebben a mondatban:
The new student from Spain answered the question.
Az alany nem pusztán a student szó. Az egész the new student from Spain főnévi szerkezet működik alanyként.
A mondatbeli funkciókra használt terminológia valamelyest eltér a hagyományos nyelvtanban és a modern nyelvészetben. Nyelvtanulóként a következő kategóriák jó alapot adnak.
Alany
Az alany az az elem, amely központi nyelvtani kapcsolatban áll az igével vagy a predikátummal.
Az angol kijelentő mondatokban gyakran az ige előtt áll:
Sarah called Daniel.
The window broke.
This book is useful.
Az alany gyakran azt a személyt vagy dolgot jelöli, amely végrehajt egy cselekvést:
Daniel opened the door.
De ez nem teljes definíció.
Az alany utalhat arra is, hogy:
- valami átél egy eseményt;
- valami állapotot változtat;
- valamit leírunk;
- valami egyszerűen létezik vagy részt vesz egy helyzetben.
Példák:
Sarah heard a noise.
The glass broke.
Daniel is tired.
The problem still exists.
Sarah nem szándékosan hajtja végre a hallás cselekvését. The glass nem szándékosan hajtja végre az eltörés cselekvését. Mégis Sarah és the glass továbbra is nyelvtani alany.
Biztonságosabb, nyelvtanulóbarát definíció ez:
Az alany az az elem, amely köré a tagmondat nyelvtanilag szerveződik, és amelyről a predikátum mond valamit.
Még ez is közelítés, mert az alanyok különböző nyelvekben eltérően viselkednek. De pontosabb annál, mint azt mondani, hogy az alany mindig „az a személy, aki végrehajtja a cselekvést”.
Predikátum
A predikátum az, amit a mondat az alanyról állít.
Ebben:
Sarah called Daniel.
a predikátum:
called Daniel
Ebben:
Daniel is tired.
a predikátum:
is tired
A hagyományos nyelvtanban a predikátum kifejezést néha szűkebben, az igére vagy az igei szerkezetre használják. A modern elemzésben gyakran a tagmondat teljes, alany nélküli részére utal.
A predikátum kifejezhet:
- cselekvést;
- eseményt;
- állapotot;
- tulajdonságot;
- azonosságot;
- kapcsolatot.
Példák:
Sarah ran home.
The window broke.
Daniel knows the answer.
Sarah is tired.
Daniel is a teacher.
A fontos információ nem mindig egyedül az igében van.
Ebben:
Daniel is a teacher.
az is ige összekapcsolja az alanyt az a teacher leírással. Az a teacher kifejezés hordozza a mondat lexikai jelentésének nagy részét.
Tárgy
A tárgy olyan szerkezet, amely szorosan kapcsolódik az igéhez, és jellemzően olyan személyre vagy dologra utal, amelyet az esemény érint.
Sarah called Daniel.
Daniel opened the window.
They discussed the problem.
Az angol gyakran különbséget tesz közvetlen tárgyak és közvetett tárgyak között.
Közvetlen tárgy
A közvetlen tárgy jellemzően az a személy vagy dolog, amelyet az esemény a legközvetlenebbül érint, amelyet érzékelnek, létrehoznak, vagy amely részt vesz az eseményben.
Sarah opened the door.
Daniel read the article.
They built a house.
Közvetett tárgy
A közvetett tárgy gyakran címzettre vagy kedvezményezettre utal.
Sarah gave Daniel the book.
Itt:
- Daniel a közvetett tárgy;
- the book a közvetlen tárgy.
Az angol hasonló viszonyt gyakran elöljárós szerkezettel is ki tud fejezni:
Sarah gave the book to Daniel.
A két szerkezet jelentésben hasonló, de nyelvtanilag nem azonos.
Komplementum
A komplementum olyan elem, amely kiegészíti egy ige, melléknév, főnév vagy tagmondat által megkövetelt jelentést.
Hasonlítsd össze:
Daniel became a teacher.
Sarah seems tired.
They put the book on the table.
Ezekben a példákban a félkövér kifejezések nem hétköznapi közvetlen tárgyak.
- a teacher azonosítja Danielt;
- tired leírja Sarah-t;
- on the table megadja azt a helyet, amelyet a put ige megkövetel.
A komplementum tág fogalom, és a nyelvtankönyvek kissé eltérő módon használják. Nyelvtanulóként a fő gondolat az, hogy a komplementum olyan elem, amelyet a mondat egy másik része szorosan megkövetel vagy engedélyez.
Módosító
A módosító extra információt ad egy másik elemhez.
the old house
a book about language
the student who arrived late
A módosítók leírhatnak:
- tulajdonságokat;
- mennyiségeket;
- helyeket;
- birtoklást;
- azonosságot;
- további körülményeket.
Lehetnek egyetlen szavak, szerkezetek vagy tagmondatok.
Határozói elem
A határozói elem egy esemény vagy állapot körülményeiről ad információt.
Kifejezhet:
- időt;
- helyet;
- módot;
- okot;
- célt;
- gyakoriságot;
- időtartamot;
- feltételt;
- fokozatot.
Példák:
Sarah called yesterday.
They met in Budapest.
Daniel answered very carefully.
We stayed home because of the storm.
She studies to improve her English.
Egy határozói elemnek nem kell határozószónak lennie.
Lehet például:
- határozószó: yesterday;
- elöljárós szerkezet: in Budapest;
- főnévi szerkezet: last week;
- tagmondat: because it was raining.
Ez egy újabb világos példa a szófaj és a mondatbeli funkció közötti különbségre.
A yesterday határozószó, amely határozói elemként működik.
Az in Budapest elöljárós szerkezet, amely határozói elemként működik.
A last week főnévi szerkezet, amely határozói elemként működik.
Különböző típusú kifejezések ugyanazt a mondatbeli funkciót tölthetik be.
A szófaj és a mondatbeli funkció nem felel meg egymásnak egy az egyben
Csábító egyszerű párokat megtanulni, például:
- főnév = alany;
- melléknév = módosító;
- határozószó = határozói elem;
- ige = predikátum.
Ezek az összefüggések gyakoriak, de nem rögzített szabályok.
Egy főnévi szerkezet működhet alanyként:
The new manager arrived.
Működhet tárgyként:
We met the new manager.
Működhet komplementumként:
Sarah became the new manager.
Sőt akár határozói elemként is működhet:
We met last Monday.
Egy melléknév módosíthat főnevet:
a quiet room
vagy megjelenhet a predikátumban:
The room is quiet.
Egy elöljárós szerkezet módosíthat főnevet:
the book on the table
vagy működhet határozói elemként:
The book is on the table.
A forma és a funkció kapcsolata tehát rugalmas:
Ugyanaz a szófaj több funkciót is betölthet, és ugyanazt a funkciót többféle szerkezet is elláthatja.
Ez az elv sokkal hasznosabb, mint az egy az egyhez címkék bemagolása.
Egy szó szófaja nem mindig véglegesen rögzített
Hasznos elképzelni a szófajt „szótári szintként”, de ennek a hasonlatnak vannak korlátai.
Egyetlen írott alaknak több nyelvtani használata is lehet.
Nézd meg az angol call szót:
I received a call. — főnév
Please call me. — ige
Vagy az email szót:
I sent an email. — főnév
Please email the document. — ige
Vagy a clean szót:
a clean room — melléknév
Please clean the room. — ige
Vagy a fast szót:
a fast car — melléknév
The car moved fast. — határozószó
Az angol gyakran lehetővé teszi, hogy a szavak látható végződés hozzáadása nélkül kerüljenek át egyik kategóriából a másikba. A nyelvészek ezt a folyamatot gyakran konverziónak vagy zéró derivációnak nevezik.
Ez azt jelenti, hogy nem mindig ez a legpontosabb kérdés:
Milyen szófajú ez a szó?
Gyakran jobb így kérdezni:
Milyen szófaji használata van ennek az alaknak ebben a mondatban?
Egy szótár ezért ugyanazt az írásképet több szófajnál is felsorolhatja.
Az alany nem ugyanaz, mint az ágens
A nyelvtan egyik legfontosabb különbségtétele a grammatikai funkció és a szemantikai szerep közötti különbség.
A grammatikai funkció a mondat szerkezetét írja le:
- alany;
- tárgy;
- komplementum.
A szemantikai szerep azt írja le, hogyan vesz részt egy szereplő az eseményben:
- ágens: a szándékos cselekvő;
- átélő: az a személy, aki érzékel vagy érez;
- elszenvedő: az esemény által érintett résztvevő;
- címzett: az a személy, aki kap valamit;
- eszköz: az a dolog, amelyet egy cselekvés végrehajtásához használnak.
Nézd meg:
Daniel opened the door.
Daniel egyszerre:
- nyelvtani alany;
- szemantikai ágens.
Most hasonlítsd össze:
Daniel heard a noise.
Daniel továbbra is nyelvtani alany, de szemantikailag átélő, nem szándékos ágens.
Most:
The door opened.
The door az alany, de nem ágens.
És:
The door was opened by Daniel.
The door most nyelvtani alany, bár szemantikailag továbbra is Daniel az ágens.
Ez a különbség magyarázza, miért működik az „az alany az, aki végzi a cselekvést” meghatározás néhány kezdő példánál, de miért bukik el általános definícióként.
A nyelvtani központ nem mindig egyszerű cselekvést kifejező ige
Sok bevezető nyelvtani magyarázat így mutatja be a mondatot:
alany + cselekvést kifejező ige + tárgy
Ez a minta gyakori:
Sarah opened the window.
Az angol mondatok azonban sok más típusú predikátum köré is épülhetnek.
Események
The window broke.
Állapotok
Daniel knows the answer.
Tulajdonságok
Sarah is tired.
Azonosság vagy besorolás
Daniel is a teacher.
Létezés
There is a problem.
Tapasztalat
Sarah likes music.
A nyelvtannak ezért nemcsak szándékos cselekvéseket kell leírnia. Számot kell adnia állapotokról, tulajdonságokról, azonosságokról, változásokról, tapasztalatokról és kapcsolatokról is.
Univerzális ez a különbség?
A különbség aközött, hogy milyen típusú kifejezés valami, és hogy milyen szerepet tölt be egy nagyobb szerkezetben, rendkívül hasznos a nyelvek összehasonlításában.
Ugyanakkor nem feltételezhetjük, hogy minden nyelv pontosan ugyanúgy osztja fel a szavakat és a mondatbeli funkciókat, mint az angol.
A nyelvek különböznek abban, hogy:
- mennyire világosan különülnek el bennük a főnevek, igék és melléknevek;
- hogyan viselkednek az alanyok és a tárgyak;
- kötelezőek-e a névmások;
- hogyan jelölik a grammatikai viszonyokat;
- hogyan különböztetik meg a topikot és az alanyt;
- mennyi információt fejeznek ki szórenddel, végződésekkel, partikulákkal vagy igealakokkal.
A nyelvészek ezért különbséget tesznek a következők között:
- nyelvspecifikus kategóriák, amelyeket egy adott nyelv működése határoz meg;
- összehasonlító fogalmak, amelyek lehetővé teszik a kutatóknak, hogy nyelvek közötti mintázatokat hasonlítsanak össze.
A főnév, ige, alany és tárgy kategóriái rendkívül hasznosak, de pontos tulajdonságaikat nem lehet egyszerűen változatlanul átmásolni egyik nyelvből minden más nyelvbe.
Az olyan nyelvek közötti projektek, mint a Universal Dependencies, közös keretrendszert használnak sok nyelv elemzéséhez, miközben teret hagynak a nyelvspecifikus különbségeknek is. Ebben a keretrendszerben a szófajt, a morfológiai információt és a szintaktikai viszonyokat külön rétegekként rögzítik. Ez ugyanazt az alapfelismerést tükrözi, amelyet ebben a fejezetben kibontottunk: egy kifejezés típusa és mondatbeli szerepe összefügg, de különbözik.
Három kérdés, amely szinte bármely mondatot tisztáz
Ha egy mondatot elemzel, segít, ha három külön kérdést teszel fel.
1. Milyen típusú elem ez?
Főnév, ige, melléknév, névmás, determináns, elöljárószó, partikula vagy más típusú kifejezés?
2. Milyen szerepet tölt be itt?
Alanyként, tárgyként, komplementumként, módosítóként vagy határozói elemként működik?
3. Miből tudjuk, hogy ez a szerepe?
Lehetséges jelzések például:
- szórend;
- esetragok;
- elöljárószók vagy névutók;
- partikulák;
- igei egyeztetés;
- névmási alak;
- mondatszerkezet;
- hanglejtés;
- jelentés és kontextus.
Ez a harmadik kérdés a nyelvtan egyik legérdekesebb területéhez vezet.
Honnan tudja a hallgató, hogy ki mit tett kivel?
Az angol erősen támaszkodik a szórendre. A magyar és az orosz kiterjedt esetragozást használ. A japán és a koreai gyakran használ partikulákat. A spanyol a szórendet igei egyeztetéssel és differenciált tárgyjelöléssel kombinálja. A mandarin kínai szórendet, partikulákat, szerkezeteket és kontextust használ.
A nyelvek nem ugyanúgy kódolják a grammatikai viszonyokat. Másképp osztják el a munkát.
A fő gondolat
A legfontosabb tanulság egyszerű:
Egy szó kategóriája nem ugyanaz, mint a mondatbeli funkciója.
Egy főnév nem automatikusan alany.
Egy alany nem mindig ágens.
Egy melléknév nem csak főneveket módosít.
Egy határozói elemnek nem kell határozószónak lennie.
És ugyanaz az írott alak különböző kontextusokban különböző szófajokhoz tartozhat.
Amikor nyelvtanulóként szétválasztod ezeket a szinteket, a nyelvtan kevésbé tűnik egymástól független címkék gyűjteményének. Inkább formák, funkciók és kapcsolatok rendszerévé válik.
A következő fejezetben összehasonlítjuk, hogyan jelzik a különböző nyelvek ezeket a kapcsolatokat — szórenddel, esetragokkal, partikulákkal, egyeztetéssel és kontextussal.
Hivatkozások és további olvasnivaló
Haspelmath, Martin. “Word Class Universals and Language-Particular Analysis.” Nyelvészeti kategorizációval, valamint az összehasonlító fogalmak és a nyelvspecifikus kategóriák különbségével foglalkozó kutatás.
Huddleston, Rodney, and Geoffrey K. Pullum. The Cambridge Grammar of the English Language. Cambridge University Press, 2002.
Kroeger, Paul R. Analyzing Grammar: An Introduction. Cambridge University Press.
Payne, Thomas E. Describing Morphosyntax: A Guide for Field Linguists. Cambridge University Press, 1997.
Universal Dependencies. Universal Guidelines: Part-of-Speech Tags, Morphological Features, and Syntactic Relations.
World Atlas of Language Structures Online. Szórendről, grammatikai viszonyokról és morfoszintaktikai jelölésről szóló fejezetek.
