Névelő
Kell-e névelő a főnév elé, és melyik?
Jelentés
A névelő a főnév mellett álló rövid szó, amely segít jelezni, melyik személyre vagy dologra gondol a beszélő. Megmutathatja, hogy egy azonosítható személyről vagy dologról, egy csoport egyik tagjáról vagy az egész fajtáról beszélünk. Nyelvenként eltér, mikor kötelező a névelő, mikor választható, és mikor marad el. A névelő nélküli nyelvek, például a mandarin kínai, más szavakkal és a szövegkörnyezettel fejezik ki ezeket a jelentéseket. A Konkrét vagy általános és az Új és ismert információ blokk a jelentésekkel foglalkozik; a névelő az egyik eszköz a kifejezésükre.
Hogyan ismerd fel?
Ha a nyelvben vannak névelők, keress a főnevek mellett visszatérő rövid szavakat, amelyek jelzik, melyik személyről vagy dologról van szó. Hasonlítsd össze, mikor szükségesek, és mikor áll a főnév névelő nélkül.
Az anyanyelvedben
A magyarban az a és az az határozott névelő azonosítható személyt vagy dolgot jelöl, az egy határozatlan névelő pedig egy csoport egyik tagját. Mássalhangzó előtt a, magánhangzó előtt az áll. Az egyes számú főnév gyakran névelő nélkül áll, ha foglalkozást vagy szerepet nevez meg. Akkor is elmaradhat a névelő, ha az számít, milyen dolog kapcsolódik a cselekvéshez, nem pedig az, hogy pontosan melyik. Az egész fajtáról szóló állításokban gyakori a határozott névelő.
Vettem egy új kabátot.
Délután levelet írtam a nagymamámnak.
A levelet főnév névelő nélkül áll: itt az a fontos, hogy milyen dolgot írtam, nem az, hogy pontosan melyiket.
Add ide az ollót, kérlek.
A névelő jelzi, hogy tudjuk, melyik ollóról van szó. Mivel az olló szó magánhangzóval kezdődik, elé az kerül.
A macskák sokat alszanak.
A határozott névelő itt az egész fajtára vonatkozik: általában a macskákról szól az állítás.
Nyáron a Balatonnál nyaralunk.
A tó neve előtt határozott névelő áll.
A bátyám szakács.
A foglalkozást jelölő szakács főnév névelő nélkül áll.
A tanult nyelvben
Az angolban a the határozott névelő azonosítható személyt vagy dolgot jelöl. Az a/an határozatlan névelő egy csoport egyik tagját jelöli. Az a és az an közül a következő hang alapján választunk, nem a következő betű alapján. Az egyes számú megszámlálható főnév egy darab, megszámolható dolgot nevez meg. Elé rendszerint névelő vagy egy másik szó, például my vagy this kell. A többes számú főnevek és a megszámlálhatatlan főnevek gyakran névelő nélkül állnak. Utóbbiak olyan dolgokat neveznek meg, amelyeket nem egyenként számolunk; ilyen például a water, vagyis a víz.
I found an old key in my bag.
Találtam egy régi kulcsot a táskámban.
Az an egy kulcsot vezet be a beszélgetésbe. Azért ezt az alakot használjuk, mert az old kiejtve magánhangzóval kezdődik.
Please close the door.
Kérlek, csukd be az ajtót.
A helyzetből egyértelmű, melyik ajtóról van szó.
Dogs need daily walks.
A kutyákat naponta sétáltatni kell.
A dogs az egész fajtát jelöli, ezért nincs előtte névelő.
We swam in Lake Michigan.
A Michigan-tóban úsztunk.
A tó neve előtt nincs névelő.
My sister is a nurse.
A nővérem ápolónő.
Az egyes számú foglalkozásnév előtt rendszerint a/an szükséges.
Magyarul a foglalkozás neve és a cselekvéshez kapcsolódó főnév gyakran névelő nélkül áll. Ezért angolul is könnyű lehagyni az a/an névelőt, pedig egyes számú megszámlálható főnév előtt rendszerint szükséges: *My sister is nurse. helyett My sister is a nurse. Az egész fajtáról magyarul gyakran a vagy az névelővel beszélünk; angolul a többes számú főnév ilyenkor általában névelő nélkül áll. A tóneveknél se másold át a magyar mintát: a Lake kezdetű angol tónevek elé nem kerül the.