Az előző cikkben egy egyszerűnek tűnő, de meglepően nehéz kérdést vizsgáltunk meg:

Ugyanazt jelenti minden nyelvben az, hogy „ismerek 5000 szót”?

A rövid válasz ez volt: nem.

A szókincs mérete hasznos mutató, de nem jelenti pontosan ugyanazt minden nyelvben. Egy nyelvben lehet sok nyelvtani alak, bonyolult írásrendszer, hosszú összetett szavak, gazdag igeragozás, vagy sok olyan szó, amely ismerősnek tűnik, mert történeti gyökerei közösek egy másik nyelv szavaival.

Ebben a cikkben többnyire Európán belül maradunk, és néhány ismerős példát nézünk meg: a spanyolt, a franciát, a németet és az oroszt.

Ezeket a nyelveket gyakran tanítják iskolákban, használják nemzetközi kommunikációban, és sok nyelvtanuló app is támogatja őket. Sok tanuló számára ismerősebbnek tűnhetnek, mint a mandarin, az arab vagy a japán. De még az európai nyelvek között is nagyon eltérően működik a szókincstanulás.

Az ok egyszerű:

A szavak nem önmagukban élnek. Nyelvtani rendszerekben élnek.

Miért nem „ugyanolyan típusúak” az európai nyelvek?

Sok európai nyelv az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Ide tartoznak az újlatin nyelvek, például a spanyol, a francia, az olasz és a portugál; a germán nyelvek, például az angol, a német és a holland; valamint a szláv nyelvek, például az orosz, a lengyel és az ukrán.

Ennek a közös múltnak köszönhetően a tanulók gyakran találnak felismerhető szavakat a különböző nyelvekben.

Például:

  • angol: nation
  • spanyol: nación
  • francia: nation
  • olasz: nazione
  • német: Nation
  • orosz: нация / natsiya

Ezek a hasonlóságok segíthetnek. Könnyebbé teszik az olvasást, különösen a művelt vagy tudományos szókincs esetében.

De a közös gyökerek nem jelentik azt, hogy a tanulási nehézség is azonos. Minden nyelvnél számít a mélyebb szerkezet is. A nyelvészek gyakran aszerint írják le a nyelveket, hogyan építik fel és változtatják a szavakat: egyes nyelvek inkább analitikusak, mások inkább fúziósak, megint mások inkább agglutinálók, és sok nyelv kevert, nem pedig egyetlen típus tiszta példája. A WALS, egy jelentős tipológiai adatbázis, az ilyen különbségeket többek között azon keresztül írja le, hogyan kapcsolódnak a nyelvtani jelölők a szavakhoz, és hogyan olvadnak össze vagy maradnak külön a jelentések.

Így még Európában is mást jelenthet az, hogy „tudok 3000 szót”, attól függően, melyik nyelvről van szó.

Spanyol: barátságos szókincs, komoly igerendszer

A spanyol sok tanuló számára gyakran befogadónak érződik, különösen akkor, ha már tud angolul vagy egy másik európai nyelven. Sok szó felismerhető:

  • animal
  • hospital
  • familia
  • universidad
  • importante
  • posible

Ez már a tanulás elején önbizalmat adhat. Olvasásban a spanyol viszonylag átlátható is: a helyesírás és a kiejtés szabályosabb, mint az angolban vagy a franciában. Ha megérted a hangrendszert, sok új, leírt szót elég jól ki tudsz ejteni.

De a spanyol szókincs nem csupán ismerősnek tűnő főnevek listája.

Az igerendszer a tanulási kihívás egyik nagy része. A spanyol igék személy, szám, igeidő, mód és aspektus szerint változnak. A mai spanyolban sok igeidő- és módkombináció van, és a tanulóknak a kötőmóddal, a rendhagyó igékkel és a regionális eltérésekkel is meg kell birkózniuk. A spanyol ragozási adatbázisokról szóló nyelvészeti munkák jól mutatják, milyen nagy és rendszerszerű a spanyol igeparadigma: számítógépes erőforrások ezernyi igét és azok teljes ragozott alakjait tartalmazzák.

A szókincstanulás szempontjából ez valami fontosat jelent:

Nem elég ismerni egy spanyol ige szótári alakját.

Ha ismered a hablar igét, vagyis azt, hogy „beszélni”, akkor olyan alakokat is fel kell ismerned, mint:

  • hablo — beszélek
  • hablas — beszélsz
  • habló — ő beszélt
  • hablamos — beszélünk
  • hablaría — beszélnék / beszélne
  • hable — kötőmódú alak

Lehet, hogy a tanuló „ismeri” az igét, de valódi beszédben mégsem ismeri fel elég gyorsan.

Spanyolnál ezért a szókincstanulásnak össze kell kapcsolnia a szó jelentését + az igemintákat. A jó hír az, hogy sok minta szabályos. Ha megérted őket, minden új igét könnyebb lesz befogadni.

Francia: ismerős szavak, kevésbé átlátható hangzás

A francia más élményt ad a tanulóknak.

Papíron sok francia szó ismerősnek tűnik az angolul tudóknak, mert az angol rengeteg szót vett át a franciából és a latinból. Az olyan szavakat, mint important, possible, nation, condition, information, culture és conversation, írásban könnyű felismerni.

Ez nagy előny olvasáskor.

De a beszélt francia sokkal nehezebbnek érződhet, mint az írott francia. Sok szóvégi mássalhangzó néma. A szavak liaison, vagyis hangkötés révén kapcsolódnak egymáshoz. A magánhangzók és az orrhangok szokatlanok lehetnek. Az írott alak és a beszélt alak a kezdők számára nem mindig felel meg egymásnak intuitív módon. Az Oxford francia liaisonról adott leírása például úgy határozza meg ezt a jelenséget, mint egy normál esetben néma szóvégi mássalhangzó kiejtését egy utána következő magánhangzó előtt, és megjegyzi, hogy ez a francia kiejtés egyik összetett sajátossága.

Ez különleges szókincsbeli problémát teremt:

Lehet, hogy a tanuló írásban felismer egy francia szót, beszédben viszont nem.

Például egy leírt szó szinte nemzetközinek tűnhet, de amikor egy mondatban kiejtik, egy összefüggő hangfolyam részévé válik. A francia tanulásához ezért nemcsak szókincslistákra van szükség, hanem ismételt hallgatásra is.

Franciául ismerni egy szót azt jelenti, hogy ismered:

  • az írott alakját,
  • a kiejtését,
  • a nemét,
  • a gyakori kifejezéseit,
  • és azt, hogyan hangzik összefüggő beszédben.

Ezért fordulhat elő, hogy olvasás közben úgy érzed, „ismerem ezt a szót”, de egy filmben, podcastban vagy beszélgetésben mégis elsiklik a füled mellett.

Német: összetételek, nyelvtani nem és eset

A német szókincsnek van egy másik különleges tulajdonsága: az összetett szavak.

A német hosszú szavakat tud építeni kisebb szavak összekapcsolásával. Például:

  • Haus — ház
  • Krankenhaus — kórház, szó szerint „betegek háza”
  • Wortschatz — szókincs, szó szerint „szó-kincs”
  • Fremdsprache — idegen nyelv

Ez elsőre ijesztő lehet, de nagyon hasznos is. Ha ismered az elemeket, gyakran ki tudod találni az új összetett szavak jelentését.

A német jól ismert produktív szóösszetételeiről, különösen a főnév + főnév típusú összetételekről. A szóösszetételekkel foglalkozó nyelvészeti munkák gyakran elemzik a germán főnévi szóösszetételeket mint fontos kutatási területet.

Németben ezért a kérdés, hogy „hány szót tudok?”, már trükkösebb.

Ha ismered ezeket: Haus, Schule, Arbeit, Zeit, Sprache, Wort és Buch, akkor sok belőlük épülő összetételt megérthetsz. A tanuló valós szövegértése gyorsabban nőhet, mint amit egy egyszerű szókincsszám sugall.

De a németnek nyelvtani kihívásai is vannak. A főneveknek van nyelvtani nemük: hímneműek, nőneműek vagy semlegesneműek. A németben esetjelölés is van, amelyet hagyományosan alanyesetként, tárgyesetként, részes esetként és birtokos esetként írnak le. Ezek a sajátosságok hatnak a névelőkre, a melléknévvégződésekre és a mondatszerkezetre.

Tehát egy német főnév ismerete nemcsak a jelentés ismeretét jelenti. Ideális esetben a névelőjével együtt tanulod meg:

  • der Tisch — az asztal
  • die Sprache — a nyelv
  • das Buch — a könyv

Némettanulóként erősebb lesz a szókincsed, ha a főneveket a nemükkel és gyakori kifejezésekkel együtt tanulod, nem pedig elszigetelt fordításként.

Orosz: kevesebb ismerős kapaszkodó, több nyelvtani alak

Az orosz sok tanulónak egészen más élményt ad.

Az angol vagy újlatin nyelvek beszélői számára az oroszban kevesebb az azonnal felismerhető szó. Természetesen vannak nemzetközi kifejezések, különösen a tudományban, a kultúrában és a politikában, de a mindennapi szókincs gyakran kevésbé ismerősnek érződik.

Az orosz a cirill ábécét is használja. Maga az ábécé nem lehetetlenül nehéz, de már a tanulás elején hozzáad egy plusz erőfeszítési réteget.

A nagyobb kihívás a nyelvtan. Az orosz főnevek eset, szám és nem szerint változnak. Az oroszt általában hat fő esettel tanítják: alanyeset, birtokos eset, részes eset, tárgyeset, eszközhatározói eset és elöljárós eset. Ezek az esetek megváltoztatják a főnevek, névmások és melléknevek alakját attól függően, milyen szerepet töltenek be a mondatban.

A szókincstanulás szempontjából ez azt jelenti, hogy a tanulónak ugyanannak a szónak sok alakját kell felismernie.

Például egy főnév másképp nézhet ki attól függően, hogy alanyként, tárgyként, birtokviszonyban, helyhatározóként vagy eszközként szerepel. Lehet, hogy kezdőként megtanulod az alapalakot, de mondatban már nem ismered fel ugyanazt a szót.

Az orosz igék egy másik fontos sajátosságot is hozzáadnak: az aspektust. Sok ige folyamatos és befejezett aspektusú párban jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy gyakran nemcsak az alapcselekvést kell megértened, hanem azt is, hogy a cselekvés éppen zajlik, ismétlődik, befejeződött, vagy egész folyamatként tekintünk rá.

Az orosz szókincstanulás tehát nemcsak arról szól, hogy egyre több szót adsz hozzá. Erős kapcsolatot kell építened a szótövek, végződések, esetminták és igei aspektus között.

A rokon szavak és a hamis barátok szerepe

Az európai nyelvekben gyakran vannak rokon szavak: olyan szavak, amelyek közös történeti eredetűek és hasonlóan néznek ki.

Ez óriási segítség lehet.

Ha tudsz angolul, a spanyol, francia, német vagy orosz olyan szavai, amelyek latinból, görögből vagy a modern nemzetközi szókincsből származnak, könnyebben tanulhatók. A tudományos és szakszókincs különösen tele van ilyen kapcsolatokkal.

De a rokon szavak csapdákat is rejthetnek.

Néhány szó hasonlónak tűnik, de nem pontosan ugyanazt jelenti. Ezeket gyakran hamis barátoknak nevezik.

Például a spanyol actual általában azt jelenti, hogy „jelenlegi”, nem azt, hogy „valóságos” az angol actual értelmében. A francia librairie jelentése „könyvesbolt”, nem „könyvtár”. A német Gift jelentése „méreg”, nem „ajándék”.

Ezért hasznos a felismerhető szókincs, de a jelentést továbbra is kontextusban kell ellenőrizned.

Mit jelent 5000 szó ezekben a nyelvekben?

Spanyolban 5000 jól megválasztott szókincselem erős alapot adhat a mindennapi olvasáshoz és kommunikációhoz, különösen azért, mert sok szó felismerhető, a helyesírás pedig viszonylag átlátható. De az igealakok és a kötőmód mintái továbbra is gyakorlást igényelnek.

Franciában 5000 szókincselem sokat segíthet az olvasásban, de a hallás utáni értés lemaradhat, ha a kiejtést és az összefüggő beszédet nem gyakorlod.

Németben 5000 alapszó erősebb lehet, mint elsőre tűnik, mert az összetett szavak kibővítik a megértést. De a nyelvtani nemet, az eseteket és a szórendet a szókincssel együtt kell megtanulnod.

Oroszban 5000 szókincselem erős alapot jelenthet, de fel kell ismerned az esetalakokat, az aspektuspárokat és a cirill helyesírást is. Különben az ismert szavak is ismeretlennek tűnhetnek valódi mondatokban.

Tehát a szám hasznos, de nem teljes kép.

Jobb stratégia az európai nyelvekhez

Tanulóként nem az a legjobb megközelítés, ha csak ezt kérdezed:

„Hány szót tanultam meg?”

Jobb kérdés ez:

„Mennyire használható a szókincsem ezen a nyelven?”

Az európai nyelveknél ez mást és mást jelent:

  • Spanyolban tanuld az igéket gyakori alakokban és valódi mondatmintákban.
  • Franciában hallgatással kösd össze az írott szavakat a hangzással.
  • Németben tanuld a főneveket névelővel együtt, és figyeld meg, hogyan épülnek az összetett szavak.
  • Oroszban a töveket az esetmintákkal és az igei aspektussal együtt tanuld.

Mindezekben a nyelvekben továbbra is a nagy gyakoriságú szókincs a leghasznosabb. Az első néhány ezer gyakori szó óriási jelentőségű. De minden nyelv más módon kéri tőled, hogy rendszerezd ezeket a szavakat.

A valódi tanulság

Az európai nyelvek ismerősebbnek tűnhetnek, mint a mandarin, az arab vagy a japán, de nem az angol egyszerű másolatai.

A spanyol átlátható helyesírással és sok ismerős szóval jutalmazhat, de az igéi figyelmet követelnek. A francia könnyűnek tűnhet az oldalon, de nehéznek hangozhat természetes beszédben. A német ismerős részekből építhet hosszú szavakat, de a nyelvtani nem és az eset számít. Az orosz arra késztethet, hogy tövekben, végződésekben és nyelvtani szerepekben gondolkodj.

Tehát igen, a szókincsszámok hasznosak.

De 5000 szó nem jelenti pontosan ugyanazt minden európai nyelvben.

A valódi cél nem pusztán a szavak számolása. Hanem egy olyan szókincsrendszer felépítése, amely illeszkedik a nyelvhez: a hangjaihoz, alakjaihoz, nyelvtanához, helyesírásához és gyakori kifejezéseihez.

A következő cikkben elhagyjuk Európát, és a mandarint, valamint a japánt nézzük meg — két olyan nyelvet, ahol a szavak, az írásrendszerek és a szókincstudás kapcsolata még izgalmasabbá válik.