Sok európai nyelvben a szókincstanulás már eleve bonyolultabb annál, mint hogy egyszerűen megszámoljuk a szavakat. A spanyol igék, a francia kiejtés, a német összetett szavak és az orosz esetek mind megváltoztatják, mit jelent „ismerni” egy szót.

Amikor azonban a mandarin kínaihoz és a japánhoz érünk, a kérdés még érdekesebbé válik.

Itt a szókincs nem csak szavakból áll. Szól írásjegyekről, írásrendszerekről, olvasatokról, összetételekről, hangokról és kontextusról is.

Előfordulhat, hogy ismersz egy kimondott szót, de írásban nem ismered fel. Vagy ismersz egy írásjegyet, de nem érted azt az összetett szót, amelyben megjelenik. Az is lehet, hogy felismered ugyanazt a kanjit az egyik japán szóban, de egy másikban már nem tudod kiolvasni.

Ha tehát azt kérdezzük:

„Hány szót kell ismernem mandarinul vagy japánul?”

a válasz ez:

A szavak fontosak — de csak a rendszer egyik rétegét adják.

Mandarin: egy nyelv, ahol az írásjegyek és a szavak nem ugyanazok

A mandarin kínait gyakran viszonylag izoláló nyelvként írják le. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a szavak általában nem változnak hosszú végződésekkel úgy, mint például a spanyolban, az oroszban vagy a törökben. Egy ige nem ragozódik másképp az „én”, a „te” vagy az „ő” szerint. A főnevek nem változnak esetek szerint. A nyelvtani jelentést gyakran a szórend, a partikulák, a kontextus és külön funkciószavak fejezik ki. A WALS, egy jelentős tipológiai adatbázis, a kínait a morfológiai skála izoláló oldalának klasszikus példájaként tartja számon.

Elsőre ez jó hírnek hangzik.

Bizonyos szempontból az is. A mandarinul tanulóknak nem kell hatalmas igeragozási táblázatokat bemagolniuk, mint a spanyolban, vagy esetragokat, mint az oroszban.

A mandarin azonban másfajta kihívást tartogat:

Egy kínai írásjegy nem mindig ugyanaz, mint egy szó.

Például:

  • 人 jelentheti azt, hogy „ember”
  • 大 jelentheti azt, hogy „nagy”
  • 学 a tanuláshoz vagy tanulmányokhoz kapcsolódik
  • 大学 azt jelenti, hogy „egyetem”
  • 学生 azt jelenti, hogy „diák”

Kezdőként megtanulhatsz egyes írásjegyeket, és úgy érezheted, hogy „szavakat” tanulsz. Néha ez igaz is. Nagyon gyakran azonban a valódi mandarin szókincs két írásjegyből vagy több írásjegyből álló szavakból épül fel.

Ez az egyik oka annak, hogy a kínai zavarba ejtő lehet a tanulók számára. Az írásjegyek jelentést hordoznak, de a szavak gyakran írásjegyek kombinációjából jönnek létre.

Miért fontos a kínai szószegmentálás?

Az angolban a szavakat szóközök választják el. Az írott kínaiban nem.

Egy mondat folyamatos írásjegysorként jelenik meg. Az anyanyelvi olvasók ezt természetesen dolgozzák fel, de tanulóként — sőt még számítógépes rendszerek számára is — fontos kérdést vet fel:

Hol ér véget az egyik szó, és hol kezdődik a következő?

Ezt szószegmentálásnak, vagyis szavakra tagolásnak hívjuk. A kínai természetesnyelv-feldolgozás egyik fontos témája, mert a kínai szavak több írásjegyből is állhatnak, de a hétköznapi írásban nincs köztük szóköz. A kínai szószegmentálással foglalkozó kutatások rámutatnak, hogy az egyértelmű szóhatárok hiánya sok nyelvfeldolgozási feladatnál szükségessé, és néha nehézzé teszi a szegmentálást mint első lépést.

Tanulóként ennek nagyon gyakorlati következménye van.

Amikor kínaiul olvasol, nemcsak írásjegyeket ismersz fel. Azt is megtanulod, hogyan állnak össze az írásjegyek valódi szavakká és kifejezésekké.

Például ha ezt látod:

中国人

Értened kell, hogy így tagolható:

中国 — Kína
人 — ember

Együtt: kínai ember

Lehet, hogy külön-külön felismered az írásjegyeket, de még gyakorlásra van szükséged ahhoz, hogy az egész kifejezést gyorsan felismerd.

A kínaiban igenis vannak szavak

Gyakori leegyszerűsítés, hogy a kínaiban „nincsenek igazán szavak, csak írásjegyek”.

Ez nem pontos.

A kínaiban egyértelműen vannak szavak. A lényeg az, hogy az írásjegyek, morfémák és szavak viszonya más, mint az alfabetikus nyelvekben. Jerome Packard kínai morfológiáról szóló munkája kifejezetten vitatja azt az elképzelést, hogy a kínaiból hiányoznának a szavak vagy a morfológia. Ehelyett a kínainak másfajta morfológiai rendszere van, ahol az írásjegyek és a szóalkotás olyan módon kapcsolódnak össze, amely nem azonos az angollal.

Tanulóként ez azt jelenti, hogy a mandarin szókincset több szinten érdemes tanulnod:

  • a kimondott szót,
  • az írott írásjegyeket,
  • az egyes írásjegyek jelentését,
  • az összetett szót,
  • a tónusmintát,
  • és a gyakori mondatbeli kontextusokat.

Ha csak egyesével tanulod az írásjegyeket, a tudásod töredezett maradhat. Ha csak a pinyint és a kimondott szavakat tanulod, az olvasásod lemaradhat. Ha csak szólistákat magolsz, elszalaszthatod, hogyan épülnek fel a szavak jelentést hordozó részekből.

Az erős mandarin nyelvtanuló fokozatosan összekapcsolja ezeket a rétegeket.

Mandarin szókincs: mit érdemes számolnod?

Mit számoljon tehát egy mandarinul tanuló?

Csak az írásjegyeket számolni nem elég. Sok gyakori szó két vagy több írásjegyből áll. Csak a szavakat számolni szintén nem teljes kép, mert az írásjegyek ismerete segít kitalálni, megjegyezni és felismerni az új összetételeket.

Gyakorlati tanulóként három dolgot érdemes követned:

1. Gyakori szavak
Ezek azok a szókincselemek, amelyekre hallgatáshoz, beszédhez és olvasáshoz szükséged van.

2. Gyakori írásjegyek
Ezek segítenek olvasni és megérteni, hogyan épülnek fel a szavak.

3. Gyakori kifejezések és minták
Ezek megmutatják, hogyan használják ténylegesen a szókincset mondatokban.

Például a 学习 („tanulni”) szó ismerete hasznos. De sokkal erősebbé válik, ha valódi mintákban is látod:

  • 我学习中文。 — Kínaiul tanulok.
  • 他在大学学习。 — Egyetemen tanul.
  • 学习语言需要时间。 — Egy nyelv megtanulásához idő kell.

Itt válik a szókincs használhatóvá.

Japán: egy nyelv, amely egyszerre több írásrendszert használ

A japán másfajta kihívást jelent.

A mandarinnal ellentétben a japán vegyes írásrendszert használ. A modern japán a következőket ötvözi:

  • hiragana,
  • katakana,
  • kanji,
  • és néha a latin ábécé.

A hiraganát gyakran nyelvtani végződésekhez, őshonos japán szavakhoz és funkciószavakhoz használják. A katakanát gyakran idegen eredetű jövevényszavakhoz, nevekhez, kiemeléshez és hangutánzó vagy hangulatfestő szavakhoz használják. A kanjik kínai eredetű írásjegyek, amelyeket sok tartalmas szóhoz használnak, például főnevekhez, igetövekhez és melléknévtövekhez. A japán írásrendszert általában logografikus kanjik és szótagjelölő kanák keverékeként írják le.

Ez azt jelenti, hogy a japán szókincs tanulása nemcsak jelentésről és kiejtésről szól. Az írásrendszerről is szól.

Egy szót leírhatnak kanjival, kanával, vagy néha a kettő kombinációjával.

Például:

  • 食べる — enni
  • 食べます — eszik / enni fog, udvarias forma
  • 食べた — evett
  • 食べ物 — étel

Itt a 食 kanji hordozza az evéshez kapcsolódó alapjelentést, míg a hiragana mutatja a nyelvtani részeket és végződéseket.

Ez nagyon eltér az angoltól, ahol a helyesírási rendszer nehéz ugyan, de mégis egyetlen alfabetikus írást használ.

A kanjik nem ugyanazok, mint a szavak

Az egyik legnagyobb hiba, amit kezdőként elkövethetsz, ha azt gondolod:

„Ha megtanulok 2 000 kanjit, akkor 2 000 japán szót tudok.”

A japán nem így működik.

Egy kanji általában önmagában nem teljes szókincselem. Egy írott jel, amely sok szóban megjelenhet.

Például a 学 kanji a tanuláshoz vagy tanulmányokhoz kapcsolódik. Ilyen szavakban jelenik meg:

  • 学生 — diák
  • 学校 — iskola
  • 大学 — egyetem
  • 文学 — irodalom

Tehát egy kanji megtanulása erős kapaszkodót ad. De a tényleges szavakat ettől még meg kell tanulnod.

A japánnak van még egy nehézsége: sok kanjinak egynél több olvasata van. Egy írásjegyet az egyik szóban így olvasnak, egy másik szóban pedig másképp. Ez az egyik oka annak, hogy a japán olvasás időt igényel még azoknak a tanulóknak is, akik már sok írásjegyet ismernek.

A japán kormány tartja fenn a Jōyō kanji-hyō listát, vagyis a közhasználatú kanjik hivatalos jegyzékét, és a Kulturális Ügyek Ügynöksége kifejezetten Japán írásrendszer-politikájának részeként írja le. De még a közhasználatú kanjik ismerete sem jelenti automatikusan azt, hogy minden olyan szót ismersz, amely tartalmazza őket.

Tanulóként a kanjiismeret és a szókincstudás átfedi egymást, de nem azonos.

A japán szókincsbe beépül a nyelvtan

A japán szerkezetileg is eltér a mandarintól.

Míg a mandarinban nagyon kevés a ragozás vagy alakváltozás, a japán sok nyelvtani végződést és segédalakot használ. Ezeket gyakran hiraganával írják a kanjitő után.

Például:

  • 見る — látni
  • 見ます — lát, udvarias forma
  • 見た — látott
  • 見ない — nem lát
  • 見られる — látható / látják / tud látni, kontextustól függően

Lehet, hogy felismered a 見 kanjit, de a teljes jelentéshez a végződéseket is értened kell.

Ezért kapcsolódik össze mélyen a japán szókincs és a nyelvtan. Nem tudod teljesen szétválasztani őket.

A hivatalos JLPT szintleírások is tükrözik ezt a kapcsolatot. Már az alapszinteken is a szókincs, a kana és az alapvető kanjik együtt jelennek meg az olvasási képesség leírásában; a magasabb szinteken pedig elvárás, hogy a tanulók összetettebb írott és beszélt anyagokat értsenek különböző témákban és helyzetekben.

Mandarin és japán: hasonló írásjegyek, különböző rendszerek

Mivel a japán olyan kanjikat használ, amelyek történetileg kínai írásjegyekből származnak, a tanulók néha azt feltételezik, hogy a mandarin és a japán szókincs ugyanúgy működik.

Nem így van.

Vannak hasonlóságok. Egyes írásjegyek ugyanúgy vagy hasonlóan néznek ki. Néhány szó közös történeti gyökerekkel rendelkezik. A kínai írásjegyek ismerete segíthet a japán kanjiknál, és a kanjiismeret segíthet bizonyos írott kínai elemek felismerésében.

De a rendszerek különböznek.

A mandarin írásjegyekkel írja le közvetlenül a kínai szavakat. A japán kanjikat használ egy vegyes rendszerben, hiraganával és katakanával együtt. A japán kanjiknak gyakran több olvasatuk van, és ugyanaz az írásjegy másképp viselkedhet attól függően, melyik szóban áll.

Ezért az írásjegyismeret csak részben vihető át.

Mandarinul tanulva az írásjegyeket a mandarin kiejtéssel, tónusokkal és összetett szavakkal kell összekapcsolnod.

Japánul tanulva a kanjikat japán szavakkal, többféle olvasattal, kana végződésekkel és nyelvtannal kell összekapcsolnod.

Mit jelent itt az 5 000 szó?

Mandarinul 5 000 szó erős szókincsalapot jelenthet, de emellett szükséged van írásjegyismeretre, pontos tónusokra, szószegmentálási készségre és kifejezésszintű gördülékenységre is.

Japánul 5 000 szó szintén erős alap lehet, de az olvasási képesség nagymértékben függ a kanától, a kanjiktól, az olvasatoktól és a nyelvtani mintáktól.

Ugyanaz a szám tehát különböző tanulási feladatokat rejt.

Mandarin esetében a kérdés nem csak ez:

Hány szót ismerek?

Hanem ez is:

Hány írásjegyet ismerek fel?
Hallom és ki tudom ejteni a tónusokat?
Fel tudom ismerni a szavakat a folyamatos szövegben?
Ismerem a gyakori összetételeket és mondatmintákat?

Japán esetében a kérdések ezek:

Hány kimondott szót ismerek?
El tudom olvasni őket kanával vagy kanjival?
Ismerem a kanjik gyakori olvasatait?
Értem a szóhoz kapcsolódó végződéseket?
Fel tudom ismerni ugyanazt a szót udvarias, közvetlen vagy módosult alakokban?

Ezek a kérdések hasznosabbak, mint egy egyszerű szószám.

Jobb tanulási stratégia

Mandarinul tanulva érdemes elkerülnöd, hogy az írásjegyeket csak elszigetelt szimbólumokként tanuld. Jobb megközelítés, ha összekapcsolod ezeket:

írásjegy → szó → kiejtés → tónus → mondat

Például ne csak a 学 írásjegyet tanuld meg. Tanuld valódi szavakban, például 学生, 大学 és 学习, majd találkozz ezekkel a szavakkal mondatokban is.

Japánul tanulva érdemes elkerülnöd, hogy a kanjikat csak elszigetelt rajzokként tanuld. Jobb megközelítés ez:

kanji → szókincselem → olvasat → kana végződés → mondat

Például ne csak a 食 kanjit tanuld meg. Tanuld meg a 食べる, 食べ物 és 食事 szavakat, és figyeld meg, hogyan viselkednek valódi japán mondatokban.

Mindkét nyelvben elengedhetetlen a kontextus. A szókincs csak akkor válik hasznossá, ha hanghoz, jelentéshez, íráshoz és valódi használathoz kapcsolódik.

A valódi tanulság

A mandarin és a japán jól megmutatja, miért lehet félrevezető a szókincs mérete.

Lehet, hogy egy tanuló több ezer „szót” ismer, mégis nehezen olvas, mert hiányzik az írásjegy- vagy kanjiismerete. Egy másik tanuló sok írásjegyet ismerhet, mégis nehezen érti a valódi mondatokat, mert nem tanulta meg az összetételeket, olvasatokat, nyelvtant vagy kontextust.

A cél tehát nem pusztán szókincselemek gyűjtése.

A cél egy összekapcsolt rendszer felépítése:

kimondott szavak, írott alakok, írásjegyek, hangok, nyelvtan, összetételek és valós nyelvhasználat.

Mandarinul a szókincstanulásnak össze kell kapcsolnia a szavakat az írásjegyekkel, a tónusokkal és a szegmentálással.

Japánul a szókincstanulásnak össze kell kapcsolnia a szavakat a kanával, a kanjikkal, az olvasatokkal és a nyelvtani végződésekkel.

Ez nem teszi ezeket a nyelveket lehetetlenné. Csak azt jelenti, hogy más mentális modellre van szükségük.

A következő cikkben az arabot és más sémi nyelveket nézzük meg, ahol a szókincset a gyökök, minták, a formális nyelv és a beszélt dialektusok alakítják.