Első, második és harmadik személy
Ki beszél, kihez beszél, és kiről vagy miről beszélnek?
Jelentés
Jelezhetjük, ki beszél, kihez beszélnek, és kiről vagy miről beszélnek. Így követhető, ki milyen szerepben vesz részt a beszélgetésben. Ezt külön szavak, toldalékok vagy a szövegkörnyezet mutathatják meg; egyes nyelvekben az ige alakja nem jelzi ezeket a szerepeket. A Résztvevők blokk azt mutatja meg, ki és mi van a jelenetben; itt a beszélőhöz és a hallgatóhoz való viszony számít.
Hogyan ismerd fel?
Azonosítsd az aktuális beszélőt és hallgatót, majd keresd azokat a szavakat vagy szóalakokat, amelyek megkülönböztetik őket attól, akiről vagy amiről beszélnek.
Az anyanyelvedben
A személyes névmások, például én, te és ő, valamint az igei személyragok jelölik a beszélőt, a hallgatót és azt, akiről beszélünk. A névmás gyakran elmarad, ha az igealakból vagy a szövegkörnyezetből kiderül, kiről van szó; az ő nőre és férfira is utalhat. Magázáskor az ön és a maga mellett harmadik személyű igealakot használunk.
Elviszem a csomagot.
Az ige személyragja a beszélőt jelöli: egyes szám első személy.
Jöttök velünk?
Az ige több hallgatóhoz szól tegező formában: többes szám második személy.
Ön kér kávét?
A mondat a hallgatóhoz szól magázó formában, de az ige egyes szám harmadik személyű.