Ez és az, itt és ott
Mire mutatunk rá innen és most?
Jelentés
A mutató szavak a mondanivalót a helyzetben vagy a beszélgetésben szereplő személyekhez, dolgokhoz, helyekhez és időkhöz kapcsolják. Segítségükkel rámutathatunk arra, ami közel vagy távol van, amit épp említettünk, vagy ami most fontos. A nyelvek eltérően osztják fel ezeket a lehetőségeket: egyesek külön jelzik azt is, ami a hallgatóhoz van közel, és a mutató szót olykor a szövegkörnyezet helyettesítheti. A Közel és távol a távolságról szól; itt a beszélő nézőpontjából mutatunk rá valamire.
Hogyan ismerd fel?
Keress olyan szavakat, amelyeknél a beszélőből, a helyzetből vagy a beszélgetésből derül ki, melyik személyre, dologra, helyre vagy időre mutatnak.
Az anyanyelvedben
Az ez és az mutató névmás dolgokra mutat rá, az itt és ott helyet, az ide és oda irányt jelöl. Ha a mutató névmás főnév előtt áll, mindkettőn megjelenik a többes szám jele és a megfelelő rag, a határozott névelő pedig közéjük kerül. Ezekkel a szavakkal a beszélgetésben már említett dologra is rámutathatunk.
Ebben a fiókban tartom a kulcsokat.
A mutató névmás és a főnév is a belső helyet jelölő ragot kapja; a névelő közöttük áll.
Ezeket a képeket tegnap készítettem.
A mutató névmás és a főnév is többes számú, és mindkettőn megjelenik a -t tárgyrag.
Ide ülj, ne oda!
Az ide közelre, az oda távolabbra mutat, és mindkettő irányt jelöl.