Új és ismert információ
Tudja-e már a hallgató, miről van szó?
Jelentés
A beszélő segít követni, mi kerül most először szóba, és mi az, amit a hallgató már ismer. Így az új közlést hozzá tudjuk kapcsolni ahhoz, amit a beszélgetésből vagy a helyzetből már tudunk. A nyelvek névelővel, névmással, szórenddel vagy hangsúllyal jelezhetik ezt; ahol nincs névelő, más jelzésekre és a szövegkörnyezetre támaszkodnak. A Konkrét vagy általános blokk azt kérdezi, melyik dologra vagy fajtára gondolunk; itt az számít, hogy a hallgató már tudja-e, kiről vagy miről van szó.
Hogyan ismerd fel?
Figyeld meg, hogyan kerülnek szóba a résztvevők, hogyan utalunk rájuk később, és mit tud a hallgató már a közös helyzetből azonosítani.
Az anyanyelvedben
Új résztvevőt egy névelővel vagy névelő nélküli főnévvel is bevezethetünk, később pedig a vagy az névelővel utalhatunk rá. Az ismert résztvevő gyakran a mondat elején áll témaként, vagyis annak a keretnek a részeként, amelyhez az új közlést kapcsoljuk. Ha már egyértelmű, kiről vagy miről van szó, a rá utaló névmás sokszor elmarad.
Találtam egy kesztyűt. A kesztyű még nedves volt.
Az egy bevezeti a kesztyűt, az a pedig a következő említéskor jelzi, hogy már tudjuk, melyikről van szó.
A szomszédom átjött. Hozott egy kis süteményt.
A második mondatban nem tesszük ki az alanyt: továbbra is a szomszédról van szó.
Kapcsold le a lámpát, kérlek!
A közös helyzetből egyértelmű, melyik lámpáról van szó.